64Szétszór téged az Úr mindenféle nép közé, a föld egyik szélétől a másik széléig, s ott szolgálni fogsz más isteneknek, akiket nem ismersz, s atyáid sem ismertek: fának és kőnek. 65De még azok között a nemzetek közt sem fogsz megpihenni, s ott sem lesz nyugodalma lábad talpának, mert ott rettegő szívet, elapadó szemet s bánkódás törte lelket ad az Úr neked. 66Olyan lesz az életed, mintha hajszálon függne előtted, rettegni fogsz éjjel-nappal és nem bízol életedben. 67Reggel azt fogod mondani: ‘Bárcsak már este volna’ – és este azt: ‘Bárcsak már reggel volna’ –, szíved félelme miatt, amely rettegéssel tölt el, és amiatt, amit szemeddel látsz.