42
1És felelt Jób az Úrnak, és mondta:
2»Tudom, hogy mindent megtehetsz,
és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted.
3Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?
Valóban balgán beszéltem
olyanról, ami tudásomat messze meghaladja!
4Hallgass meg csak, hadd beszéljek,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!
5Eddig szóbeszédből hallottam felőled,
most pedig saját szememmel látlak!
6Korholom tehát önmagamat,
bánom bűneimet porban és hamuban!«
Jegyzetek
42,3 Egyes magyarázók szerint a 3.v. eleje a 38,2-höz, a 4.v. pedig a 38,30-hoz fűzött széljegyzet lehetett, onnan került ide. Ebben az összefüggésben nincs sok értelmük, ha azonban kiemeljük őket a szövegből, rögtön érthetővé válik: Jób alázatosan beismeri, hogy értelem nélkül, meggondolatlanul, csak saját tudatlanságában beszélt. De most beismeri, hogy milyen végtelenül parányi ő Isten előtt, bocsánatot kér oktalan beszéde miatt, és porban-hamuban vezekelni kezd.