14
1Az asszony szülötte, az ember,
rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:
5Övé a tenger, ő alkotta meg,
s az ő keze formálta a szárazföldet.
6Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg,
boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!
1Dávidtól.
Áldjad, lelkem, az Urat,
s egész bensőm az ő szent nevét.
15Olyan az ember élete, mint a fűé:
kivirul, mint a mező virága,
Jegyzetek
95,6 Felhívás a hódolatra.
103,1 Egyéni hálaének a fogság utáni időkből. Az imádkozó arról elmélkedik, hogy mindenki megtapasztalja Isten irgalmát.
10a gazdag viszont azzal, hogy megalázta, mert el fog tűnni, mint a fű virága. 11Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján.