14Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor valóra váltom azt a jó igét, amelyet Izrael házáról és Júda házáról mondottam. 16Azokban a napokban megszabadul Júda, és Jeruzsálem biztonságban lakik; így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk.
21még mondtam az imádságot, mikor íme, Gábriel, az a férfi, akit az előbbi látomásban láttam, gyorsan hozzám repült és megérintett az esti áldozat idején.
22Hogy megmagyarázza, így szólt hozzám: »Dániel, máris eljöttem, hogy megmagyarázzam neked a dolog értelmét.
23Amikor imádkozni kezdtél, elhangzott egy szózat, s én eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert te kedvelt férfi vagy: figyelj tehát a szózatra és értsd meg a látomást.
24Hetven hét van kiszabva népedre
és szent városodra,
míg megszűnik a törvényszegés
és véget ér a bűn,
eltörlik a gonoszságot,
és örök igazság támad,
beteljesedik a látomás és a jövendölés,
s felkenik a Szentek Szentjét.
25Tudd meg tehát és értsd meg:
annak a parancsnak a kiadásától,
hogy ismét felépüljön Jeruzsálem,
a felkent fejedelemig
hét hét és hatvankét hét telik el,
és viszontagságos időkben
ismét felépülnek az utcák és a falak.
Jegyzetek
9,24 Jeremiás megjövendölte, hogy a fogság 70 évig tart (Jer 25,11-12; 29,10). Dániel ezt értelmezi át 70 évhétre (= 490 év), és az Antióchosz Epifánész általi üldözésre utal vele (bár pontos számítás szerint Kr. e. 96/95-ben telt volna le a 490 év).
32Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
33és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«.
(2 Sám 7,13; Iz 9,6)