1
1Jeremiásnak, Helkija fiának az igéi, aki az Anatótban, Benjamin földjén élő papok közül való volt.
2Őhozzá hangzott az Úr igéje Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
3majd hangzott Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban, míg le nem telt Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának tizenegyedik esztendeje, és fogságba nem vitték Jeruzsálemet az ötödik hónapban.
4Így hangzott az Úr igéje hozzám:
5»Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek,
és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek;
prófétául rendeltelek a nemzetek számára.«
»Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!«
7De ezt mondta nekem az Úr:»Ne mondd azt: ‘Gyermek vagyok’,hanem menj el, ahová csak küldelek,és mondd el mindazt, amit parancsolok neked!
8Ne félj tőlük,mert én veled vagyok, hogy megmentselek!«– mondta az Úr.
9Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt hozzám az Úr:
»Íme, szádba adtam igéimet!
10Nézd, a mai napon
a nemzetek és a királyságok fölé rendeltelek,
hogy gyomlálj és irts,
hogy pusztíts és rombolj,
hogy építs és ültess!«
Jegyzetek
1,1 Anatót Jeruzsálemtől északra 5 km. Jozija uralkodásának évei Kr. e. 641-609, Joakimé 609-598, Cidkijáé 597-586.
1,10 A próféta küldetése, hogy ítéletet hirdessen a népek fölött, egyeseknek büntetést, másoknak üdvösséget.
1,11 A mandulafa (héberül: sákéd) előbb ébred és virraszt (héberül: sákád) mint a többi fa. Így virraszt Isten is a szaván: hamar beteljesíti.