47
1Szállj le, és ülj a porba,
Babilon szűz leánya!
Ülj le a földre, nincs trónus,
káldeaiak leánya!
Mert nem hívnak téged többé
elpuhultnak és kényesnek.
2Fogd a kézimalmot, és őrölj lisztet!
Vedd le fátyladat,
emeld fel uszályodat, fedd fel combodat,
kelj át folyókon!
3Táruljon fel meztelenséged,
és legyen láthatóvá szégyened!
»Bosszút állok,
és nem kímélek senkit«
4– mondja a mi megváltónk,
Seregek Ura az ő neve,
Izrael Szentje.
Jegyzetek
47,1 Bár Isten adta népét Babilon kezébe, mégis emberséget várt volna a hódítóktól. Most utóléri az ítélet. Bölcsessége, mágikus tudománya, a csillagok ismerete nem tud segíteni neki.