17Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot Izrael királyává kenték, valamennyien felvonultak, hogy halálra keressék Dávidot. Amint ezt Dávid meghallotta, levonult a várba.
18Amikor aztán a filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refaim völgyet,
19Dávid megkérdezte az Urat: »Felvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket?« Azt mondta erre az Úr Dávidnak: »Vonulj fel, mert kezedbe adom a filiszteusokat.«
20Erre Dávid elment Baál Fáraszimba, s ott megverte őket, és azt mondta: »Eloszlatta az Úr ellenségeimet előttem, mint ahogy eloszlik a víz.« Ezért nevezte el azt a helyet Baál Fáraszimnak.
21A filiszteusok otthagyták bálványaikat is, és Dávid és emberei felszedték azokat.
22Ám a filiszteusok ismét felvonultak, s ellepték a Refaim völgyet.
23Erre Dávid megkérdezte az Urat: »Felvonuljak-e a filiszteusok ellen, s kezembe adod-e őket?« Ő azt felelte: »Ne vonulj fel ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, s a körtefák felől közelítsd meg őket,
24s ha majd lépések neszét hallod a körtefák teteje felől, akkor indulj hadba, mert akkor vonul ki színed előtt az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát.«
25Úgy tett tehát Dávid, ahogy az Úr parancsolta neki, s verte a filiszteusokat Gibeától egészen Gézer bejáratáig.
Jegyzetek
5,17 A filiszteusok felismerik a fenyegető ellenfelet az éppenhogy megalakult, egységes Izraelben.
5,18 A Refaim völgy Jeruzsálemtől délre fekszik.
5,24 »Körtefák«: esetleg mézgafák, balzsambokrok.