Keresés a Bibliában

KNB SZIT STL BD RUF KG

1. fejezet

Salamon, Dávid fia meg is erősödött királyságában s az Úr, az ő Istene, vele volt és igen naggyá tette őt. Ekkor Salamon felszólította egész Izraelt, az ezredeseket, a századosokat, a hadnagyokat, s a bírákat egész Izraelben meg a családfőket >>

2. fejezet

Éppen azért kirendelt hetvenezer embert, hogy hordják a terhet a vállukon, és nyolcvanezret, hogy vágják a követ a hegyekben, s hozzájuk háromezer-hatszáz felügyelőt. Elküldött ugyanis Hírámhoz, Tírusz királyához, ezzel az üzenettel: »Ahogy atyámmal, Dáviddal, cselekedtél, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy megépíthesse magának azt a házat, amelyben aztán lakott is, >>

3. fejezet

Majd elkezdte Salamon építtetni az Úr házát, Jeruzsálemben, a Mória hegyen, amelyet az Úr Dávidnak, az atyjának mutatott, azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornán szérűjén készített. Az építést a második hónapban kezdte el, uralkodásának negyedik esztendejében. >>

4. fejezet

Csináltatott továbbá egy rézoltárt; hossza húsz könyöknyi, szélessége húsz könyöknyi, magassága pedig tíz könyöknyi volt. Megcsináltatta az öntött tengert is. Egyik szélétől a másik széléig tíz könyöknyi volt, s körös-körül kerek. Öt könyöknyi magas volt és harminc könyöknyi zsinór érte körül kerületét. >>

5. fejezet

Ekkor Salamon bevitte mindazt, amit atyja, Dávid fogadott, az ezüstöt, az aranyat, meg az összes edényeket és elhelyezte azokat az Isten házának kincstárában. Azután egybegyűjtötte Izrael véneit s a törzsek minden fejedelmét s Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, vagyis a Sionról. >>

6. fejezet

Salamon ekkor ezt mondta: »Az Úr azt ígérte, hogy a felhőben fog lakni: én pedig íme, megépítettem a házat nevének, hogy lakjék ott mindörökké.« >>

7. fejezet

Amikor aztán Salamon befejezte könyörgését, tűz szállt le az égből és megemésztette az egészen elégő s a vágó áldozatokat és az Úr dicsősége betöltette a házat. A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát. >>

8. fejezet

Húsz esztendő múlva, miután Salamon felépítette az Úr házát meg a maga házát, kiépítette azokat a városokat, amelyeket Hírám visszaadott Salamonnak, és letelepítette bennük Izrael fiait. >>

9. fejezet

Sába királynője, amikor meghallotta Salamon hírét, szintén eljött Jeruzsálembe, nagy kincsekkel, s fűszereket, igen sok aranyat s drágakövet hozó tevékkel, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel. Amikor aztán megérkezett Salamonhoz, elmondta neki mindazt, ami a szívén volt. Salamon meg is fejtette mindazt, amit eléje terjesztett: nem volt semmi sem, amit világossá ne tett volna előtte. >>

10. fejezet

Roboám el is ment Szíchembe: ott gyűlt ugyanis egybe egész Izrael, hogy őt királlyá tegye. Amikor azonban meghallotta ezt Jeroboám, Nábát fia, aki Egyiptomban tartózkodott, (oda menekült ugyanis Salamon elől), azonnal visszatért. >>

11. fejezet

Amikor Roboám Jeruzsálembe érkezett, egybehívta Júda és Benjamin egész házát, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy harcra keljen Izraellel és visszatérítse magához országát. Ám az Úr szózatot intézett Semejához, az Isten emberéhez, ezekkel a szavakkal: >>

12. fejezet

Amikor aztán megerősödött és megszilárdult Roboám királysága, elhagyta az Úr törvényét ő és vele egész Izrael. Fel is vonult Roboám uralkodásának ötödik esztendejében Sesák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen (mert vétkeztek az Úr ellen) >>

13. fejezet

Jeroboám király tizennyolcadik esztendejében lett Ábia Júda királya. Három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyját, aki a gibeai Uriel leánya volt, Mikájának hívták. Ábia és Jeroboám között háború támadt. >>

14. fejezet

Ásza azt cselekedte, ami jó és kedves volt az ő Istenének színe előtt: leromboltatta az idegen istenek tiszteletére szolgáló oltárokat és a magaslatokat, összetörette az emlékoszlopokat és kivágatta a berkeket. >>

15. fejezet

Azarját, Oded fiát ekkor megragadta az Isten lelke. Kiment Ásza elé és azt mondta neki: »Hallgass meg engem Ásza, s egész Júda meg Benjamin! Az Úr veletek van, mivel vele voltatok. Ha keresitek őt, megtaláljátok, ha azonban elhagyjátok, elhagy titeket. >>

16. fejezet

Uralkodásának harminchatodik esztendejében azonban felvonult Bása, Izrael királya Júda ellen és fallal körülvette Rámát, hogy senki se tudjon nyugodtan kimenni vagy bejönni Ásza országából. Erre Ásza kihozta az ezüstöt meg az aranyat az Úr házának kincstárából meg a király kincstárából s elküldte Benadádnak, Szíria királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: >>

17. fejezet

Helyette fia, Jozafát lett a király. Ő megerősítette magát Izraellel szemben, számos vitézt helyezett Júda valamennyi, fallal övezett városába, és őrseregeket rendelt Júda országába és Efraim azon városaiba, amelyeket atyja, Ásza elfoglalt. >>

18. fejezet

Jozafát tehát igen gazdag és híres volt, és sógorságra lépett Áchábbal. Néhány esztendő múlva le is ment hozzá Szamariába. Megérkezésekor Ácháb igen sok kost és marhát vágatott neki s a vele jött népnek, és rábeszélte, hogy vonuljon fel vele Rámót-Gileád ellen. >>

19. fejezet

Erre Jozafát, Júda királya békességgel visszatért házába, Jeruzsálembe. Jéhu, Hánáni fia, a látnok, azonban eléje szaladt és azt mondta neki: »Gonosz embernek nyújtottál segítséget, s az Úr gyűlölőivel léptél barátságra, azért megérdemelted az Úr haragját. >>

20. fejezet

Aztán egybegyűltek Moáb fiai s Ammon fiai s velük mások az ammoniták közül, Jozafát ellen, hogy hadra keljenek vele. Hírmondók jöttek azonban, és jelentették Jozafátnak: »Hatalmas sokaság jött ellened a tengeren túl levő helyekről meg Szíriából, és íme, már Aszászon-Támárban, vagyis Engadiban vannak.« >>

21. fejezet

Amikor aztán Jozafát aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban, s fia, Jórám, lett a király helyette. Fivérei, Jozafát fiai, Azarja, Jáhiel, Zakariás, Azarja, Mikaél és Safátja voltak; ők Jozafátnak, Júda királyának fiai voltak. >>

22. fejezet

Jeruzsálem lakói Ahaszját, legkisebbik fiát tették meg királlyá helyette, mert azokat, akik idősebbek voltak nála, mind megölték az arab portyázók, akik rátörtek a táborra. Így lett királlyá Ahaszja, Jórámnak, Júda királyának fia. Negyvenkét esztendős volt Ahaszja, amikor uralkodni kezdett, s egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Ámri leánya volt, Atáliának hívták. >>

23. fejezet

A hetedik esztendőben aztán megerősödött Jojáda, és maga mellé vette a századosokat, Azarját, Jerohám fiát, meg Ismaélt, Johanán fiát, meg Azarját, Obed fiát, meg Maaszját, Adája fiát, meg Elisafátot, Zekri fiát s szövetséget kötött velük. Erre ezek bejárták Júdát s egybegyűjtötték Júda valamennyi városából a levitákat és Izrael családfőit s elmentek Jeruzsálembe. >>

24. fejezet

Hétesztendős volt Joás, amikor uralkodni kezdett, s negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki beersebai volt, Szebiának hívták. Azt cselekedte, ami jó volt az Úr előtt, Jojáda pap egész életében. >>

25. fejezet

Huszonöt esztendős volt Amaszja, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Joadénnak hívták. Azt cselekedte, ami jó volt az Úr előtt, de nem teljes szívvel. >>

26. fejezet

Erre Júda egész népe fiát, a tizenhat esztendős Oziját tette meg királynak atyja, Amaszja helyébe. Ő építtette ki Ejlátot s ő szerezte azt vissza Júda országának, miután a király aludni tért atyáihoz. >>

27. fejezet

Huszonöt esztendős volt Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Szádok leánya volt, Jerusának hívták. Azt cselekedte, ami helyes az Úr előtt, egészen úgy, ahogy Ozija, az atyja cselekedett, azzal a különbséggel, hogy nem ment be az Úr templomába. A nép azonban még vétkezett. >>

28. fejezet

Húszesztendős volt Ácház, amikor uralkodni kezdett, s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt cselekedte, ami helyes volt az Úr színe előtt, amiként atyja, Dávid, hanem Izrael királyainak útjain járt, sőt szobrokat öntetett a Baáloknak. >>

29. fejezet

Hiszkija akkor kezdett uralkodni, amikor huszonöt esztendős volt, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás leánya volt, Ábiának hívták. Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr színe előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid cselekedett. >>

30. fejezet

Aztán elküldött Hiszkija egész Izraelhez és Júdához, s levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr házához, Jeruzsálembe s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének. Tanácsot is tartott a király meg a fejedelmek s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, s elhatározták, hogy a második hónapban tartják meg a pászkát. >>

31. fejezet

Amikor aztán ez annak rendje és módja szerint végbement, kiment egész Izrael, mely Júda városaiban volt, összetörte a bálványszobrokat, kivágta a berkeket, lerombolta a magaslatokat, lerontotta az oltárokat nemcsak egész Júdában és Benjaminban, hanem Efraimban és Manasszéban is, amíg csak teljesen fel nem dúlta őket. Aztán Izrael fiai valamennyien visszatértek birtokaikra és városaikba. Hiszkija aztán kirendelte a papi és a levita csoportokat osztályaik szerint, kit-kit a maga tisztébe, mind a papokat, mind a levitákat, az egészen elégő áldozatokhoz és a békeáldozatokhoz, hogy szolgáljanak, dicséretet zengjenek s énekeljenek az Úr táborának kapuiban. >>

32. fejezet

Ezek után a dolgok és igazságos cselekedetek után eljött Szanherib, az asszírok királya és bevonult Júdába. Ostrom alá vette a megerősített városokat, mert el akarta azokat foglalni. Amikor Hiszkija látta, hogy Szanherib eljött, s a harc egész heve Jeruzsálem ellen fordul, >>

33. fejezet

Tizenkét esztendős volt Manassze, amikor uralkodni kezdett, s ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, azoknak a nemzeteknek undokságai szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izrael fiai elől. >>

34. fejezet

Nyolcesztendős volt Jozija, amikor uralkodni kezdett, s harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr színe előtt, s atyjának, Dávidnak útjain járt: nem tért le sem jobbra, sem balra. >>

35. fejezet

Majd pászkát készített Jozija az Úrnak Jeruzsálemben, s azt be is mutatták az első hónap tizennegyedik napján. Kirendelte ugyanis a papokat tisztükbe, s buzdította őket, hogy lássák el szolgálatukat az Úr házában. >>

36. fejezet

Ekkor a föld népe Joacházt, Jozija fiát tette királlyá atyja helyébe Jeruzsálemben. Huszonhárom esztendős volt Joacház, amikor uralkodni kezdett, s három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. >>

Ter - Kiv - Lev - Szám - MTörv - Józs - Bír - Rút - 1Sám - 2Sám - 1Kir - 2Kir - 1Krón - 2Krón - Ezdr - Neh - Tób - Judit - Eszt - Jób - Zsolt - Péld - Préd - Én - Bölcs - Sír - Iz - Jer - Siralm - Bár - Ez - Dán - Óz - Jo - Ám - Abd - Jón - Mik - Náh - Hab - Szof - Agg - Zak - Mal - 1Makk - 2Makk - Mt - Mk - Lk - Jn - Csel - Róm - 1Kor - 2Kor - Gal - Ef - Fil - Kol - 1Tessz - 2Tessz - 1Tim - 2Tim - Tít - Filem - Zsid - Jak - 1Pét - 2Pét - 1Ján - 2Ján - 3Ján - Júd - Jel