10
1Volt továbbá Áchábnak hetven fia Szamariában. Leveleket írt s küldött tehát Jéhu Szamariába, a város előkelőihez s véneihez s Ácháb nevelőihez ezzel az üzenettel:
8Amikor a követ odaért, jelentette neki, s szólt: »Elhozták a királyfiak fejét.« Erre ő azt felelte: »Rakjátok őket két rakásba a kapu mellé reggelig.«
9Amikor aztán megvirradt, kiment, odaállt s azt mondta az egész népnek: »Igazak vagytok! Én ugyan összeesküdtem uram ellen s megöltem őt, de ki ölte meg mindezeket?
10Nos tehát láthatjátok, hogy semmi sem hullott a földre az Úrnak azon szavaiból, amelyeket az Úr Ácháb háza ellen mondott, s az Úr megtette, amit szolgája, Illés által szólt.«
11Majd megölte Jéhu mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Jezreelben, valamint összes nagyjait, bizalmasait s papjait, úgyhogy egy sem maradt meg belőlük.
22és elhagyta az Urat, atyái Istenét s nem járt az Úr útjain.
23Szolgái összeesküdtek ellene s megölték a királyt házában.
24Ám a föld népe megölte mindazokat, akik összeesküdtek Ámon király ellen és fiát, Joziját tette meg királyának helyette.
Jegyzetek
10,1 Ózeás elítélte Jéhu vérengzését (Óz 1,4-5). »Áhcáb nevelői« a királyfiak nevelői voltak.
10,10 Vö. 1Kir 21,18-24.