4Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én! 5Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek. (Zsolt 33,6) 6Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős! (Ésa 44,28;52,3) 7És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon. (Ésa 43,3;60,6;18,7;19,18.21; Sof 3,9.10) 8De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva; (5Móz 7,6.2Krón;20,7; Jak 2,23) 9Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: 10Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. 11Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek. (Ésa 60,12.2Móz;23,22) 12Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak. (Jób 7,10;8,18; Zsolt 103,16) 13Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! (Ésa 46,1.7) 14Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje! (Zsolt 22,7; Jób 25,6)