110
1Dávidé; zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
(Máté 22,44; Márk 12,36; Luk 20,42; Csel 2,34.35; Zsid 1,13)
2A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
3A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
4Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
(Zsid 5,6;6,20;7,17)