12 1Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. (Róm 6,4; Eféz 4,1-4) 2Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. (Márk 6,13) 8Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. (Zsolt 51,15;Péld 10,12.1Pét;4,8) 9Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! (Zsid 2,11; Jak 1,1; Ján 7,35) 10Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. (Róm 8,28. 29. Zsid,12 19. Zsid. 10,22. 12,24. 9,14.) 11Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak. (Eféz 1,3;2,4; Tit 3,5.7.1Kor;15,20) 12Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, (Zsid 5,4; Kol 1,12.2Tim;4,8) 13És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. (Gal 3,23; Fil 4,7) 14Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat: (Róm 12,18; Mát 5,9) 15Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. (5Móz 29,18) 16Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát. (1Móz 25,33) 17Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást. (Róm 6,22; Zsid 10,39) 18Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, (2Móz 19,11.16-21) 19És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó; (2Móz 20,19)