18Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. (Ján 8,12) 19Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. (Ján 6,14; Luk 7,16;24,19) 20A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. (5Móz 12,5.11.1Kir;9,3.2Krón;7,12) 21Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. (2Kir 17,29;Ésa 2,3; Róm 3,2;9,4) 23De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. (Márk 3,21) 24Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. 25Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. (Ján 15,18;Ján 3,19) 26Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. (Ján 9,37) 27Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? 28Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: 29Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? (Ján 11,56) 30Kimenének azért a városból, és hozzá menének. (Ján 9,16;10,19) 39Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. (Ján,4 29.) 40A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. (1Móz 17,10.3Móz;12,3) 41És sokkal többen hivének a maga beszédéért, 42És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. (5Móz 1,17)