44A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására, (Csel 20,34.1Kor;4,12.2Thess;3,8) 45Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. (Jak 4,4) 46Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. (Csel 13,26;Csel 18,6;28,28; Mát 8,10-12) 47Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. (Ésa 49,6; Márk 16,15; Luk 2,32) 48A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének. (Róm 8,29-30; Eféz 1,4-6.11.1Pét;1,2)