20Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. 21És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. 23Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. 24Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: 25Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. (Józs 17,13; Bir 1,28) 26Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 28Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 29És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.