27És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. 28Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot. 29Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, 30Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak. 31Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet. 32És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? (Ésa 22,13) 33És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. (Zsid 12,16) 34S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.