Keresés a Bibliában

Példabeszéd a tíz szűzről.

25 1Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. 2A balgák elvitték ugyan lámpásaikat, 3de olajat nem vittek magukkal. 4Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban. 5Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt. 6Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény! Menjetek ki elébe! 7Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. 8A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak. 9Nem adunk, felelték az okosak, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. 10Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó. 11Később megérkezett a többi szűz is: Uram, uram, nyiss ki! – kiáltották. De ő így válaszolt: 12bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. 13Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Példabeszéd a talentumokról.

14Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát. 15Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott. 16Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta. 17Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. 18Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott és elrejtette urának pénzét. 19Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük. 20Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. 21Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. 22Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. 23Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondotta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. 24Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. 25Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd. 26Te haszontalan, lusta szolga! – kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam? 27Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltónak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét. 28Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. 30Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Az utolsó ítélet.

31Mikor eljön dicsőségében az Emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján. 32Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. 33A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai!
Vegyétek birtokba a világ kezdetétől
nektek készített országot, 35mert éheztem és ennem adtatok,
szomjaztam és innom adtatok,
vándor voltam és befogadtatok, 36mezítelen és fölruháztatok,
beteg voltam és meglátogattatok,
börtönben voltam és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna? 38Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna? 40A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Azután így szól a balján állókhoz: 41Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre,
amely az ördögnek és angyalainak készült, 42mert éheztem, de ennem nem adtatok,
szomjaztam, de innom nem adtatok, 43vándor voltam, de be nem fogadtatok,
mezítelen, de föl nem ruháztatok,
beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek. 44Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked? 45Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek. 46Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF