26Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom nektek: kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. 27Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, amit az Emberfia ad majd nektek: őt igazolja az Atyaisten.” 28Azok megkérdezték: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” 29„Istennek tetsző cselekedet az, felelte Jézus, hogy higgyetek az ő küldöttjében.” 30De ők tovább kérdezték: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel? 31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: kenyeret adott nekik enni.” 32Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret a mennyből, hanem Atyám adja a mennyből az igazi kenyeret, 33mert az az Isten kenyere, ami leszállt a mennyből szállt le és életet ad a világnak.” 34„Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
Jézus az élet kenyere.
35Jézus erre így szólt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik többé soha.