Az áldozati hús fogyasztása.

Elvi állásfoglalás.

8 ¹Ami a bálványoknak áldozott húst illeti, bizonyos, hogy mindnyájan ismerjük a kérdést. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. ²Aki sokat ad a tudásra, még nem ismerte föl, hogyan kell tudnia. ³De aki szereti Istent, azt Isten magáénak tudja. ⁴Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. Bár beszélnek istenekről az égen és a földön – tudniillik sok istenük és sok uruk van –, ⁶nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk.

Megértés az aggályosokkal szemben.

⁷De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s téves lelki ismeretünk beszennyeződik. ⁸Az étel ugyan nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk. ⁹Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok! ¹⁰Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék. ¹¹Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus. ¹²Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. ¹³Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvéremet meg ne botránkoztassam.

Intézkedések az istentisztelettel kapcsolatban

11 ¹Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

Az asszonyok fátyolviselete.

²Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam. ³Szeretném azonban tudomástokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. ⁴Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. ⁵Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. ⁶Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. ⁷A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze. ⁸Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. ⁹S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. ¹⁰Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel. ¹¹Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül, ¹²mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van. ¹³Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? ¹⁴Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik. ¹⁵Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. ¹⁶Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának.

Az utolsó vacsora ünneplése.

¹⁷A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál. ¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás van köztetek. Ezt részben el is hiszem. ¹⁹Kell is, hogy szakadás legyen köztetek, hogy a megbízhatók kiváljanak közületek. ²⁰Mikor ugyanis egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, ²¹mert étkezés közben ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl. ²²Hát nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy semmibe sem veszitek az Isten egyházát és megszégyenítitek a szegény sorsúakat? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek. ²³Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, ²⁴hálát adott, megtörte és így szólt: „(Vegyétek és egyétek), ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” ²⁵Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” ²⁶Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. ²⁷Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. ²⁸Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből, és igyék a kehelyből, ²⁹mert aki (méltatlanul) eszik és iszik, anélkül hogy megkülönböztetné (az Úr) testét, tulajdon ítéletét eszi és issza. ³⁰Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak. ³¹Ha azonban (helyesen) ítélnők meg magunkat, nem lenne részünk az ítéletben. ³²Ha viszont az Úr ítél meg minket, azért fenyít, hogy e világgal együtt el ne kárhozzunk. ³³Ezért testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjatok meg egymást. ³⁴Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

KNB SZIT STL BD RUF KG