Evangélium Máté szerint

25 Példabeszéd az okos és balga szüzekről¹Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. ²Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. ³Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. ⁴Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. ⁵Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. ⁶Éjfélkor aztán kiáltás támadt: »Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!« ⁷Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. ⁸Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.« ⁹Az okosak ezt válaszolták: »Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.« ¹⁰Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, az ajtót pedig bezárták. ¹¹Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: »Uram, uram! Nyiss ki nekünk!« ¹²De ő így válaszolt: »Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.« ¹³Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
   *Példabeszéd a befektetett pénzről¹⁴Úgy lesz majd, mint amikor egy ember idegenbe készült. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. ¹⁵Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és útra kelt. Ekkor rögtön ¹⁶elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt. ¹⁷Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. ¹⁸Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.
   ¹⁹Sok idő múltán megjött a szolgák ura és számadást tartott velük. ²⁰Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: »Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.« ²¹Az ura azt mondta neki: »Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.« ²²Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: »Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.« ²³Az ura azt mondta neki: »Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.« ²⁴Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: »Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. ²⁵Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!« ²⁶Az ura azt válaszolta neki: »Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. ²⁷Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. ²⁸Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mert mindannak, akinek van, még adnak, és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. ³⁰A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!«
   Az utolsó ítélet³¹Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan, (MTörv 33,2)  akkor leül majd dicsőséges trónjára. ³²Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. ³³A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. ³⁴Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: »Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. ³⁵Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok, ³⁶mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.« ³⁷Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: »Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy tápláltunk volna, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna neked? ³⁸Mikor láttunk mint idegent, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felöltöztettünk volna téged? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy fogságban, hogy meglátogattunk volna?« ⁴⁰A király így válaszol majd nekik: »Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt legkisebb testvéreim közül egynek is, nekem tettétek.«
   ⁴¹Ezután a balján levőknek ezt mondja majd: »Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. ⁴²Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, ⁴³idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban sínylődtem, és nem látogattatok meg engem.« ⁴⁴Erre azok is megkérdezik: »Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelent, betegen vagy fogságban, és nem szolgáltunk neked?« ⁴⁵Akkor ő így felel majd nekik: »Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.« ⁴⁶És ezek majd az örök gyötrelemre mennek, az igazak pedig az örök életre.”