14Mert ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektől, amit ők is a zsidóktól,
15akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve bennük. Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt,
16és megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek. Így mindenkor betöltik bűneik mértékét, és Isten haragja utol is érte őket mindvégig.
(Ter 15,16; Dán 8,23)
17Testvérek, mi rövid időre elszakadtunk ugyan tőletek és egymás látásától, de nem a szívünkkel! Ezért nagy vágyódásunkban annál jobban igyekeztünk arra, hogy színről színre lássunk titeket.
18El akartunk ugyanis menni hozzátok, kiváltképpen én, Pál, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott.
19Mert ki a mi reménységünk, örömünk, vagy dicsőségünk koszorúja? Nem ti, a mi Urunk Jézus előtt, amikor eljön?
20Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!
Jegyzetek
2,16 Az emberi méltóság elleni bűn, ha a pogányokat megakadályozzuk abban, hogy elnyerjék az Evangélium vigaszát. Ezzel a vétséggel tetézik bűneiket a zsidózók, végleg kihíva maguk ellen Isten haragját.
2,17 Elszakadtunk: jól érzékelteti Pál apostol atyai szeretetét a hitben gyermekei iránt. Mint a gyermekeitől elszakított apának vagy anyának a gyermekek, úgy hiányoznak Pálnak a hívek, és vágyva vágyik arra, hogy ismét magához ölelhesse őket.