A korintusiakhoz írt első levél

13 A legkiválóbb út: a szeretet¹Szóljak bár az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
²Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok. ³Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet is, hogy elégjek: ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
   ⁴A szeretet hosszan tűr, a szeretet jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, ⁵nem viselkedik bántóan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, ⁶nem örül a gonoszságnak, hanem együtt örül az igazsággal; ⁷mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
   ⁸A szeretet soha el nem múlik. A próféciák véget érnek, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. ⁹Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk. ¹⁰Amikor azonban eljön majd a tökéletes, a töredékes véget ér. ¹¹Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek. Amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermek szokásait. ¹²Most még tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.
   ¹³Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három; de közülük legnagyobb a szeretet.