A Zsoltárok könyve

144 (143). ZSOLTÁR. IMA A GYŐZELEMÉRT 144 ¹(Dávidtól.)
Áldott legyen az Úr, az én sziklám!
Ő tanította a kezemet harcra,
az ujjaimat viadalra.
²Te vagy nekem az irgalom, a vár,
az erős bástya, a szabadító,
te vagy a pajzsom és a menedékem.
Te tetted alattvalómmá a népeket.
³Uram, mi az ember, hogy felkarolod,
az emberfia, hogy megemlékezel róla?
⁴Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat.
Mint az árnyék, úgy fogynak napjai.
⁵Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le,
érintsd meg a hegyeket,
hogy füstölögjenek!
⁶Szórd ki villámaidat,
s verd szét az ellenséget,
küldd el nyilaidat, és zavard szét őket.
⁷Nyújtsd ki kezed a magasból,
szabadíts ki a hatalmas vizekből,
s az idegenek hatalmától ments meg!
⁸Szájuk hazugságot beszél,
s jobbjuk hamisan esküszik.
⁹Új éneket énekelek neked, Istenem,
tízhúrú hárfán játszom színed előtt.
¹⁰Te, aki győzelmet adsz a királyoknak,
és aki szolgádat, Dávidot megmentetted:
¹¹ments meg engem is a végzetes kardtól,
szabadíts meg az idegenek hatalmától!
Szájuk hazugságot beszél,
s jobbjuk hamisan esküszik.
¹²Fiaink legyenek, mint az ültetvény,
amely fiatalon nagyra nő.
Leányaink, mint szegletoszlopok,
amiket palotákhoz faragtak.
¹³Csűreink teljenek meg gazdagon,
mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük!
Juhaink szaporodjanak ezerszeresen,
s tízezerszeresen legelőinkön!
¹⁴Barmaink is sokasodjanak,
pusztulás és vetélés nélkül.
Utcáinkon ne hallatsszék jajszó!
¹⁵Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze.
Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.