Ozeás könyve

A bálványimádás büntetése 13 ¹Amikor Efraim szólt,
félelem támadt;
nagy tekintélye volt Izraelben,
de vétkezett Baállal, és elpusztult.
²S még mindig tovább vétkeznek:
öntött szobrot készítenek maguknak
ezüstjükből a bálványok mintájára
– kézművesek alkotása!
Így szólnak hozzájuk: „Áldozzatok nekik!”
²Borjakat csókolgatnak az emberek.
³Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő,
és mint a harmat, amely hamar tovatűnik.
Mint a szérűről tovasodort pelyva,
és mint a kéményből kiáramló füst.
A hálátlanság büntetése⁴Én vagyok az Úr, a te Istened,
amióta elhagytad Egyiptom földjét;
rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz,
nincs kívülem más Szabadító.
⁵Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön.
⁶Tápláltam őket, és jóllaktak,
jóllaktak, és szívük felfuvalkodott,
úgyhogy megfeledkeztek rólam.
⁷Ezért olyan leszek hozzájuk,
mint az oroszlán,
mint a párduc,
leselkedem az út mentén.
⁸Rájuk vetem magam, mint a medve,
amelytől elragadták kölykeit.
Eltépem szívük kötelékét,
kutyák falják fel húsukat,
a mező vadjai tépik szét őket.
A királyság pusztulása⁹Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad?
¹⁰Hol a királyod, hogy megszabadítson?
Vezetőid, hogy megoltalmazzanak?
Azt mondtad:
„Adj nekem királyt és fejedelmeket!”
¹¹Adtam neked királyt haragomban,
de elveszem indulatomban.
A pusztulás elkerülhetetlen¹²Fel van fűzve Efraim bűne,
jól el van téve gonoszsága.
¹³Vajúdás fájdalmai lepik meg,
de nem okos a gyermek: bár itt az ideje,
mégsem hagyja el anyjának méhét.
¹⁴Kiszabadítom őket az alvilág torkából,
megmentem őket a haláltól.
Halál, hol van a mérged?
Alvilág, hol a fullánkod?
Elrejtőzött a részvét szemem elől.
¹⁵Efraim növekedni fog a testvérek között,
de jön a keleti szél:
feltámad az Úr szele a pusztában,
kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait,
elpusztítja földjét és minden drága kincsét.