A Korintusiaknak írt második levél

Az apostol áldozatos élete. 6 ¹Az ő munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét. *²Azt mondja ugyanis:

A kellő időben meghallgatlak,
s az üdvösség napján segítek rajtad.

   Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja! ³Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat. ⁴Ehelyett mindenben úgy viselkedünk mint Isten szolgája:

nagy türelmet tanúsítva
a megpróbáltatásban,
a szükségben, a szorongattatásban;
⁵ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak,
ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk;
⁶tisztaságban, megértőn, béketűrőn
és jóságosan,
a Szentlélekben és az őszinte szeretetben
megmaradva;
*⁷az igazság hirdetésében kitartva,
az Isten erejével,
az igazság támadó és védő fegyverzetében,
⁸akár dicsőség, akár megszégyenülés,
akár gyalázat, akár jó hírnév jut
osztályrészül;
mint csalók, mégis igazat mondók,
⁹mint ismeretlenek, mégis jól ismertek,
mint akiket halálra szántak, mégis élnek,
mint megkínzottak, de belé nem haltak;
¹⁰mint szomorúak,
mégis mindig vidámak,
mint szűkölködők,
mégis sokakat gazdagítók,
mint akiknek semmijük sincs,
mégis mindenük megvan.

   ¹¹Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak. ¹²Nem mi zárkóztunk el előletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket.
   ¹³Mint gyermekeimhez szólok: ti is tegyetek úgy, mint én, tárjátok ki ti is a szíveteket!
   *¹⁴Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? *¹⁵Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? *¹⁶Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja:

Közöttük lakom majd és közöttük járok,
az Istenük leszek, ők meg a népem.
*¹⁷Ezért távozzatok körükből,
és különüljetek el tőlük – mondja az Úr –,
s tisztátalant ne illessetek.
Akkor fölkarollak benneteket
*¹⁸és atyátok leszek,
ti meg a fiaim és a lányaim lesztek
– mondja az Úr, a Mindenható.