A Zsoltárok könyve

32. ZSOLTÁR (31) 32 *Öröm Isten bocsánata miatt¹Tanítóköltemény Dávidtól.
Boldog, akinek bocsánatot nyert a bűne,
és akiknek be van fedve gonoszsága.
²Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét,
és akinek lelkében nincsen csalárdság.
*³Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek,
és egész nap jajgattam.
*⁴Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
ellankadt erőm, mint a nyár hevében.
⁵Megvallottam előtted bűnömet,
gonoszságomat el nem rejtettem.
Így szóltam: „Vallomást teszek magam ellen,
megvallom hűtlenségemet az Úrnak.”
És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.
*⁶Ezért hozzád fohászkodjon minden szent alkalmas időben,
akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.
⁷Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől;
körülveszel a szabadulás örömével.
⁸Értelmet adok neked és megtanítalak
az útra, amelyen járnod kell;
rajtad tartom szemem.
⁹Ne legyetek értelem híján,
mint a ló és az öszvér:
amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát,
másként nem közelednek hozzád.
¹⁰Sok csapás éri a bűnöst,
ám az Úrban remélőt irgalom övezi.
*¹¹Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak,
ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!