144. ZSOLTÁR (143)
144
*Hálaének Isten népének boldogságáért1Dávidtól.
Áldott az Úr, az én segítségem,
aki kezemet harcra tanítja,
ujjaimat viadalra.
2Ő az én irgalmam és erősségem,
menedékem és szabadítóm,
védőpajzsom, benne remélek,
védelmezőm és reménységem,
aki aláveti nekem népemet.
3Uram, mi az ember, hogy törődsz vele,
az emberfia, hogy megemlékezel róla?
4Olyan az ember, mint a lehelet,
napjai elenyésznek, mint az árnyék.
5Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le,
érintsd meg a hegyeket, hadd füstöljenek!
6Szórd a villámaidat, és kergesd szét őket,
küldd el nyilaidat, és zavard össze őket.
7Nyújtsd le a magasból kezedet,
ragadj ki, ments ki a nagy vizekből,
az idegenek kezéből,
8akiknek szája hiúságot beszél,
jobbjuk pedig a hazugság jobbja!
9Istenem, új éneket énekelek neked,
tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.
10Aki győzelmet adsz a királyoknak,
és szolgádat, Dávidot megmented a gonosz kardjától.
11Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből,
akiknek szája hiúságot beszél,
jobbjuk pedig a hazugság jobbja.
*12Fiaink olyanok lesznek ifjúságukban, mint a nagyra nőtt palánták;
ifjúságtól duzzadók;
leányaink, mint a templom sarokkövei,
díszesek, mint a műves oszlopok.
13Raktáraink tele vannak,
bővelkednek minden jóban.
Juhaink termékenyek,
számuk sincs a mezőinken,
14marháink kövérre híznak.
Falainkon nincs rés, és nincsen átjárás,
utcáinkon jajgatás nem hangzik.
15Boldog az a nép, amelynek így megy dolga,
boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!