Evangélium János szerint

11 Lázár halálának híradása¹Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. ²Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg. ³A nővérek üzentek érte: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.”
   ⁴Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem lesz halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” ⁵Jézus szerette Mártát, meg a nővérét és Lázárt. ⁶Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt, ⁷azután így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk ismét Júdeába.” ⁸A tanítványok azt mondták neki: „Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét odamégy?” *⁹Jézus azt felelte: „Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát. ¹⁰Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.” ¹¹Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: „A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.” ¹²A tanítványok erre azt mondták: „Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.” ¹³Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. ¹⁴Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, ¹⁵és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De most menjünk hozzá!” ¹⁶Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!”
   Lázár feltámasztása¹⁷Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban volt. ¹⁸Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. ¹⁹Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. ²⁰Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. ²¹Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. ²²De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.” ²³Jézus azt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” ²⁴Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” ²⁵Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, ²⁶és mindaz, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” ²⁷Azt felelte: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.”
   ²⁸Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: „A Mester itt van, és hív téged.” ²⁹Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett. ³⁰Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment. ³¹A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: „A sírhoz megy, hogy ott sírjon.” ³²Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” ³³Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. ³⁴Megkérdezte: „Hová tettétek őt?” Azt felelték neki: „Uram, jöjj és lásd!” ³⁵Jézus könnyezett. ³⁶Erre a zsidók azt mondták: „Íme, mennyire szerette őt!” ³⁷De voltak köztük, akik így szóltak: „Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez ne haljon meg?”
   ³⁸Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve. ³⁹Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, a megholt nővére azt mondta neki: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!” ⁴⁰Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” ⁴¹A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte tekintetét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” ⁴³Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” ⁴⁴S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: „Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!”
   A főtanács halálos ítélete; a főpap prófétai szava⁴⁵Sokan a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne. ⁴⁶De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett. ⁴⁷Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: „Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. ⁴⁸Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.” ⁴⁹Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit, *⁵⁰s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!” ⁵¹Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, ⁵²és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. ⁵³Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt.
   Jézus kerüli a nyilvánosságot⁵⁴Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.
   ⁵⁵Közel volt a zsidók pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat. ⁵⁶Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: „Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?” ⁵⁷A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt.