Teremtés könyve

22 *Ábrahám áldozata¹Miután mindezek megtörténtek, Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította őt: „Ábrahám!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!” *²Isten akkor azt mondta neki: „Vedd egyszülött fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megnevezek neked!”
   ³Erre Ábrahám kora reggel felkelt, felnyergelte szamarát, maga mellé vette két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az egészen elégő áldozathoz, elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki. ⁴A harmadik napon, amikor felemelte tekintetét, meglátta a távolban azt a helyet. ⁵Azt mondta erre szolgáinak: „Várjatok itt a szamárral. Én meg a gyermek elmegyünk oda, és miután imádkoztunk, visszatérünk hozzátok!”
   ⁶Ábrahám tehát vette az egészen elégő áldozathoz való fát, feltette a fiára, Izsákra, ő pedig a tüzet és a kardot vitte a kezében. Amint így ketten együtt mentek, ⁷azt mondta Izsák az apjának, Ábrahámnak: „Apám!” Ő válaszolt: „Igen, fiam!” „Íme, – mondta a fiú – itt a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz?” ⁸Ábrahám azt felelte: „Fiam, Isten majd gondoskodik magának bárányról az áldozathoz!”
   Így mentek ketten együtt, ⁹míg végül eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki. Ábrahám oltárt épített ott, elrendezte rajta a fát, és miután megkötözte a fiát, Izsákot, feltette az oltárra, a farakásra. ¹⁰Aztán Ábrahám kinyújtotta kezét, és megfogta a kardot, hogy feláldozza a fiát.
   ¹¹Ám az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!” ¹²Azt mondta erre neki: „Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, és ne árts neki! Most már tudom, hogy féled Istent, és a kedvemért egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” ¹³Erre Ábrahám felemelte tekintetét, és meglátott maga mögött egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Elhozta, és a fia helyett azt áldozta fel egészen elégő áldozatul. ¹⁴Annak a helynek ezért ezt a nevet adta: „Az Úr gondoskodik!” Azért mondják mindmáig: „A hegyen majd gondoskodik az Úr!”
   ¹⁵Majd másodszor is megszólította az Úr angyala Ábrahámot a mennyből, és azt mondta: ¹⁶„Önmagamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy mivel ezt megtetted, és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, ¹⁷gazdagon megáldalak, és igen megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét: utódod birtokolni fogja ellenségeinek kapuit, ¹⁸és a te utódodban nyer áldást a föld minden népe, mivel engedelmeskedtél szavamnak!”
   ¹⁹Erre Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és elmentek együtt Beersebába; Ábrahám ezután Beersebában lakott.
   Ábrahám rokonsága²⁰Miután ezek így végbementek, hírül hozták Ábrahámnak, hogy Melka szintén szült fiakat Náchornak, a fivérének: ²¹Húszt, az elsőszülöttet, Búzt, ennek öccsét, továbbá Kámuelt, Arám atyját, ²²Kászedet, Azáut, valamint Feldást, Jedláfot ²³és Bátuelt, akitől Rebekka született: ezt a nyolcat szülte Melka Náchornak, Ábrahám fivérének. ²⁴Mellékfelesége pedig, akit Reumának hívtak, Tábét, Gáhámot, Táhást és Maákát szülte.