Teremtés könyve

18 *Isten Ábrahám vendége¹Ezután az Úr megjelent neki Mamre tölgyfáinál, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra bejáratánál ült. ²Fölemelte tekintetét, és íme, három férfi állt előtte. Amint észrevette őket, a sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük, ³és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam szemed előtt, ne haladj el szolgád mellett! ⁴Hadd hozzak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat, és pihenjetek le a fa alatt! ⁵Én pedig hozok egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat, aztán továbbmehettek, hiszen ezért tértetek be szolgátokhoz!” Azok így szóltak: „Tégy, ahogy mondtad!”
   ⁶Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: „Siess, keverj be három véka lisztlángot, és készíts lepényt!” ⁷Maga pedig elfutott az állatokhoz, hozott onnan egy fiatal és jól megtermett borjút, odaadta a szolgának, és az sietve elkészítette. ⁸Azután fogta a vajat, a tejet és a borjút, amelyet elkészíttetett, és eléjük tette, ő maga pedig odaállt melléjük a fa alá.
   ⁹Miután ettek, azok így szóltak hozzá: „Hol van Sára, a feleséged?” Ő azt felelte: „Itt, benn a sátorban.” ¹⁰Erre az egyikük azt mondta neki: „Egy esztendő múlva, ilyen idő tájban visszatérek hozzád, és íme, akkorra már fia lesz a feleségednek, Sárának.” Amint Sára a sátor ajtaja mögött meghallotta ezt, elnevette magát. ¹¹Öregek voltak ugyanis mindketten, és élemedett korúak, Sárának megszűntek már megjönni az asszonyi dolgok. ¹²Nevetett tehát magában, s azt gondolta: „Miután megöregedtem, és az uram is vén, lehet-e még gyönyörben részem?” ¹³Így szólt erre az Úr Ábrahámhoz: „Miért nevetett Sára, s miért mondta: »Szülhetek-e még vénasszony létemre?« ¹⁴Túlságosan csodálatos talán bármi is az Úrnak? Amint megmondtam, egy esztendő múlva, ilyen időtájban, visszatérek hozzád, s fia lesz Sárának.” ¹⁵Sára azonban tagadta: „Nem nevettem!” – mert félelmében megrettent. De az Úr azt mondta: „Nem úgy van az, te bizony nevettél!”
   *¹⁶Azután a férfiak felkeltek onnan, elindultak, és Szodoma felé fordították a szemüket. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. ¹⁷Így szólt ekkor az Úr: „Eltitkoljam-e Ábrahám előtt, amit tenni akarok? ¹⁸Mert ő nagy és igen hatalmas nemzetté lesz, benne nyer áldást a föld minden nemzete. ¹⁹Hiszen azért ismertem meg, hogy megparancsolja fiainak és háza népe utódainak, hogy tartsák meg az Úr útját, és cselekedjenek a jog és az igazság szerint, hogy az Úr így teljesítse Ábrahámért mindazt, amit mondott neki.” ²⁰Azt mondta tehát az Úr: „Szodoma és Gomorra ellen igen sok a panasz, és a bűnük nagyon súlyos. ²¹Lemegyek hát, és megnézem, valóban úgy cselekedtek-e, ahogy hozzám a panasz felhatolt, vagy sem. Tudni akarom.”
   ²²A férfiak elindultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is ott állt az Úr előtt. *²³Eléje járult, és azt mondta: „Hát elpusztítod az igazat is a gonosszal együtt? ²⁴Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, és nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi? ²⁵Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, és megöld az igazat a gonosszal együtt, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen ez tőled! Az egész föld bírája ne járna el igazságosan?”
   ²⁶Azt mondta erre neki az Úr: „Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.” ²⁷Erre Ábrahám azt válaszolta: „Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok. ²⁸Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Az öt miatt már eltörlöd az egész várost?” Erre ő azt mondta: „Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.” ²⁹Erre ismét szólt hozzá: „És ha csak negyven lesz, mit teszel?” Ő azt mondta: „Nem sújtom a negyvenért sem.” ³⁰„Kérlek – folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?” Azt felelte: „Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.” ³¹„Ha már egyszer elkezdtem – mondta –, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?” Azt mondta: „Nem pusztítom el a húsz miatt.” ³²„Könyörgök – folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?” Erre azt mondta: „A tíz miatt sem pusztítom el.” ³³Amikor az Úr befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, az Úr elment, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.