Kivonulás könyve

32 *¹Amikor azonban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, összegyűlt Áron ellen, és azt mondta: „Rajta, készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak! Nem tudjuk ugyanis, hogy mi történt Mózessel, azzal az emberrel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!” ²Áron erre azt mondta nekik: „Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléről, és hozzátok el hozzám!” ³Meg is tette a nép, amit parancsolt, és elvitte Áronhoz a fülbevalókat. ⁴Ő pedig átvette, öntőmesterséggel megformálta, és öntött borjút készített belőlük. Erre ők azt mondták: „Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!” ⁵Amikor Áron látta ezt, oltárt épített eléje, és hírnök szavával kikiáltatta: „Holnap ünnepe lesz az Úrnak!” ⁶Másnap aztán kora reggel felkeltek, egészen elégő- és békeáldozatokat áldoztak, aztán leült a nép enni és inni, majd nekiállt játszani.
   ⁷Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: „Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! ⁸Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattam nekik. Öntött borjút készítettek maguknak, azt imádták, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: »Ez a te istened Izrael, aki kihozott téged Egyiptom földjéről!«” ⁹Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Látom már, hogy keménynyakú nép ez! ¹⁰Most hát hagyd, hadd lobbanjon fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!”
   ¹¹Mózes erre kérlelni kezdte az Urat, az ő Istenét: „Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről nagy erővel és hatalmas kézzel? ¹²Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: »Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről.« Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben! ¹³ Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: »Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait. Ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, és birtokolni fogjátok azt örökké!«” ¹⁴Megengesztelődött erre az Úr, és nem hozta rá népére azt a bajt, amelyet kimondott ellene.
   ¹⁵Visszatért erre Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalukon írás volt. ¹⁶Magának Istennek voltak a művei, a táblákba vésett írás is Istené volt. ¹⁷Amikor Józsue meghallotta az ujjongó nép zajongását, azt mondta Mózesnek: „Harci lárma hallatszik a táborból!” ¹⁸Ő így felelt:

„Nem harcra buzdítás kiáltása ez,
és nem harcra serkentők ujjongása ez:
énekesek szavát hallom én!”

   ¹⁹Amikor aztán a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút és a táncokat, igen megharagudott. Ledobta kezéből a táblákat, és összetörte azokat a hegy tövében. *²⁰Aztán megragadta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe, és megitatta Izrael fiaival.
   ²¹Áronnak pedig azt mondta: „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?” ²²Az így felelt neki: „Ne haragudjon az én uram, hiszen ismered ezt a népet, hogy hajlik a gonoszra! ²³Azt mondták nekem: »Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak; mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!« ²⁴Én azt mondtam nekik: Kinek van közületek aranya? Elhozták, ideadták nekem, én a tűzbe vetettem, és ez a borjú készült belőle.”
   ²⁵Amikor Mózes látta, hogy a nép fegyvertelen – Áron ugyanis elvette fegyverzetüket az undok gyalázatosság által, és fegyvertelenül állította őket ellenségeik elé –, ²⁶megállt a tábor kapujában, és így szólt: „Aki az Úrral tart, álljon ide mellém!” Erre Lévi fiai mindnyájan odagyűltek köré, ²⁷ő pedig azt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindegyiktek kardot derekára, és menjetek oda és vissza a táboron keresztül, kaputól kapuig, és ölje meg mindenki a testvérét, a barátját és a rokonát is!” ²⁸Erre Lévi fiai megtették, amit Mózes parancsolt nekik. Aznap mintegy huszonháromezer ember halt meg. ²⁹Mózes azután azt mondta nekik: „Ma az Úrnak szenteltétek kezeteket, mindenki a fia és a testvére által, így ő nektek adja majd áldását.”
   ³⁰Másnap aztán így szólt Mózes a néphez: „Igen nagy vétekkel vétkeztetek! Felmegyek az Úrhoz, talán sikerül megkövetnem őt vétketekért!” ³¹Vissza is ment az Úrhoz, és így szólt: „Kérlek, igen nagy vétekkel vétkezett ez a nép: aranyisteneket csinált magának. Most azonban vagy bocsásd meg nekik ezt a vétket, *³²vagy pedig, ha ezt nem teszed, törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!” ³³Az Úr azt felelte neki: „Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki könyvemből. ³⁴Te csak menj, és vezesd azt a népet, ahová mondtam neked! Angyalom előtted megy majd, de a megtorlás napján meg fogom torolni ezt a vétküket is.”
   ³⁵Meg is verte az Úr a népet ezért a vétekért, a borjúért, amelyet Áron készített.