Káldi-Neovulgáta
Kivonulás könyve
A Kivonulás könyvével (Exodus) kezdődik Izrael története, Istennek és az ő népének közös története. A kezdetet egy felejthetetlen tapasztalat képezi, amely egyszer s mindenkorra meghatározza ennek a népnek az önértelmezését: egy esemény, amely kilépés a megkötöttségből, a függőségből, az önállótlanságból a szabadságba, a függetlenségbe, az önállóságba. Ez az esemény nem emberi döntés, nem felkelés vagy forradalom eredménye, hanem Isten tette. Ő az, aki megemlékezik róluk, aki meghallgatja őket. Pártját fogja a rabszolgamunkára fogottaknak, a társadalom alávetettjeinek. A szabadság útján ő hívja vezetőül Mózest. Hívja és összegyűjti övéit; a nagy túlerő ellenében szabadságra vezeti őket, s így erősebbnek bizonyul a világ leghatalmasabbjainál. Jákob utódainak kivonulása a Kr. e. 13. század második felében Egyiptom számára mindössze idegen munkaerők egy jelentéktelen csoportjának elköltözését jelentette; az esetet nem volt érdemes megemlíteni krónikáikban sem. Izrael számára viszont éppen az Egyiptomból való kiszabadítás jelenti a nemzeti történelem kezdeti eseményét; ez segíti a népet abban, hogy igazán megismerje önmagát és Istenét. Mózes az atyák Istenére hivatkozva vezette ki Jákob utódait az egyiptomi kultúrkörnyezetből a pusztába. A vándorló nép ekkor szerezte első tapasztalatait az önálló együttélésről. Izrael a pusztában lett közösséggé, néppé. S ennek a népnek egész későbbi története a pusztai időszak ősi tapasztalatainak továbbfejlődése. Izrael ekkor hallgatott először egy Istentől küldött vezető és közvetítő szavára; ekkor ismerte meg Istenét, és azt, hogy mit jelent a megszólítottság, a hivatás, a kiválasztottság. A pusztában értette meg, mennyit ér, ha ebben az Istenben bízik, életét rábízza. Izrael megtapasztalta saját kétségeit, saját hitetlenségét és Istennek még nagyobb hatalmát és hűségét. A pusztában, a Sínai hegynél kötötte meg Mózes a nép nevében a szövetséget; ennek rendelkezései, a parancsok szorosan kapcsolódnak a szövetségkötéshez és a Sínai hegyhez. Az üdvösség történetének ezt a kezdetét és az arra való emlékezést Isten ószövetségi és újszövetségi népe mindmáig továbbadja, megünnepli és átéli. A kivonulás eseményeit sokáig szóban adták tovább, mielőtt leírták és hagyományként rögzítették őket. A végleges szövegben a hagyomány nagy áramlatai annyira összefonódtak, hogy azokat ma már nem lehet elkülöníteni egymástól. Az elbeszélésbe beillesztették és a Sínai szövetséggel egyesítették későbbi idők összegyűjtött jogi és kulturális rendelkezéseit, abban a meggyőződésben, hogy minden, ami Izrael sajátja, hite, életmódja, istentisztelete, jogrendje, népként való léte, ott kezdődött a pusztában, a Sínai hegynél, és csak arra épülve nyeri el létjogosultságát A Kivonulás könyvének első része elbeszéli Izrael egyiptomi szolgaságát, Mózes meghívását és történetét, valamint a Mózes és a fáraó közti vitákat. Ezután következik a szabadságba való elindulás, a pászka (= az Úr „átvonulása”) és a tengeren keresztül való megmenekülés; végül pedig az út a pusztában, Isten kinyilatkoztatásai és a szövetség a Sínai hegynél. Az utolsó rész tartalma: a szövetség rendelkezései, az istentisztelet kezdeti formái és jogi rendelkezések.