Zsoltárok könyve

88 ¹Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita • Hémán tanítása.• 1Krón. 15,19.  25,5.  
²Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
   ³Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
   ⁴Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, • és életem a Seolig jutott.• Zsolt. 123,3.  4.  
   ⁵Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
   ⁶A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.• 2Móz. 16,31.  5Móz. 32,28.  
   ⁷Mély sírba • vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.• Zsolt. 86,13.  141,7.  
   ⁸A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal • nyomtál engem. Szela.• Zsolt. 42,8.  
   ⁹Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.• Ésa. 44,26.  28.  Zsolt. 126,1-3.  † Zak. 9,11.  
   ¹⁰Szemem • megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád † terjengetem kezeimet.• Zsolt. 38,11.  † Zsolt. 143,6.  
   ¹¹Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.• Zsolt. 50,14.  23.  
   ¹²Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a • pusztulás helyén?• Zsolt. 6,5.  
   ¹³Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
   ¹⁴De én hozzád rimánkodom, Uram, és • jó reggel elédbe jut az én imádságom:• Zsolt. 5,4.  
   ¹⁵Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
   ¹⁶Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
   ¹⁷Általmentek rajtam a te búsulásaid; • a te szorongatásaid † elemésztettek engem.• Zsolt. 42,8.  † vers 18.  19.  
   ¹⁸Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.• Jón. 1,15.  
   ¹⁹Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.