Zsoltárok könyve

73 ¹Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta • szívűek.• Zsolt. 18,17-27.  
   ²De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
   ³Mert irígykedtem a kevélyekre, látván • a gonoszok jó szerencséjét.• Jób 21,7-15.  
   ⁴Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
   ⁵A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.• Zsolt. 5,5-7.  
   ⁶Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.• Zsolt. 18,3.  † 1Sám. 16,13.  
   ⁷A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.• Zsolt. 54,9.  59,10.  
   ⁸Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek • fennhéjázással.• Zsolt. 31,19.  94,3-7.  
   ⁹Az égre tátogatják • szájokat, és nyelvök eljárja a földet.• Jób 21,14.  15.  
   ¹⁰Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
   ¹¹És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?• Zsolt. 89,9.  
   ¹²Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!• Zsolt. 96,10.  97,13.  
   ¹³Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, • és mostam ártatlanságban kezeimet;• Jób 9,13-31.  Malak. 3,14.  15.  
   ¹⁴Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!• Zsolt. 46,4-5.  
   ¹⁵Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.• Zsolt. 89,10.  
   ¹⁶Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.• Ésa. 54,10.  Luk. 16,17.  
   ¹⁷Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak • sorsát.• Jób 21,16-20.  
   ¹⁸Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.• 1Móz. 18,25.  
   ¹⁹Mind elpusztulnak • egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.• Jób 20,7-11.  Zsolt. 37,2.  
   ²⁰Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.• Zsolt. 31,19.  
   ²¹Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
   ²²Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.• Jób 22,9.  31,21.  22.  
   ²³De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.• Zsolt. 10,11.  13.  
   ²⁴Tanácsoddal • igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.• Zsolt. 32,8.  
   ²⁵Kicsodám van az egekben? Náladnál • egyébben nem gyönyörködöm e földön!• Zsolt. 16,11.  32,10.  
   ²⁶Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!• Zsolt. 33,15.  
   ²⁷Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.• 1Kor. 3,20.  
   ²⁸De én? Isten közelsége oly • igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.• Zsolt. 18,26.  27.