Zsoltárok könyve

55 ¹Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.• 1Móz. 18,17-19.  
²Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;• 2Móz. 32,9.  
   ³Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
   ⁴Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert • hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.• 1Sám. 24,10-13.  Zsolt. 35,11.  
   ⁵Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
   ⁶Félelem • és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.• 2Sám. 21,11-23.  13,26.  15,14.  
   ⁷Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.• 2Móz. 14,21.  22.  15,8.  
   ⁸Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
   ⁹Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
   ¹⁰Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.• 2Móz. 17,6.  
   ¹¹Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.• 2Móz. 17,7.  
   ¹²Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
   ¹³Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
   ¹⁴Hanem te, hozzám hasonló halandó, én • barátom és ismerősöm,• 2Sám. 15,31.  16,23.  
   ¹⁵A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
   ¹⁶A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
   ¹⁷Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
   ¹⁸Estve, reggel • és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.• 2Sám. 15,25.  26.  
   ¹⁹Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
   ²⁰Meghallja • Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.• 2Sám. 16,22.  
   ²¹Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
   ²²A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
   ²³Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
   ²⁴Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek • felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.• Zsolt. 37,35.  36.  Jób 15,32.  33.