Zsoltárok könyve

141 ¹Dávid zsoltára.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
   ²Mint jóillatú • füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése † estvéli áldozat legyen.• 2Móz. 30,7.  9.  † Zsolt. 134,2.  
   ³Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az • én ajkaim nyílását!• Zsolt. 39,2.  
   ⁴Ne engedd • szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!• Zsolt. 119,36.  
   ⁵Ha igaz • fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.• Péld. 10,20.  
   ⁶Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
   ⁷Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy • szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.• Zsolt. 88,6.  7.  Ésa. 27,19.  
   ⁸De az én szemeim, Uram Isten, rajtad • csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!• Zsolt. 123,2.  
   ⁹Őrizz meg a tőrtől, a mit • elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!• Zsolt. 140,6.  
   ¹⁰Essenek az álnokok saját • tőreikbe; míg én egyben általmegyek!• Zsolt. 7,17.