Zsoltárok könyve

138 ¹Dávidé.
Magasztallak téged • teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek † előtt.• Zsolt. 9,2.  † Zsolt. 82,1.  6.  
   ²Szent templomod • felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.• Zsolt. 132,7.  
   ³Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.• rész 3,35.  
   ⁴Magasztal téged, Uram, e földnek minden • királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,• Zsolt. 68,32.  33.  
   ⁵És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!
   ⁶Noha felséges az Úr, mégis meglátja az • alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.• Zsolt. 113,6-8.  Ésa. 66,2.  
   ⁷Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod • kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.• Zsolt. 18,5.  6.  16,17.  
   ⁸Elvégzi • értem † az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!• Zsolt. 57,3.  Fil. 1,6.  † 2Sám. 3,18.  7,12.  16.