A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

18 ¹Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy • mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;• Róm. 12,12.  1Thess. 5,17.  
²Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.• Mát. 10,22.  
   ³Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.• rész 3,31.  
   ⁴Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;• rész 19,43.  44.  
   ⁵Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.• rész 19,43.  44.  21,23.  24.  
   ⁶Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!• Dán. 9,16.  Mát. 24,15.  21.  22.  
   ⁷Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?• vers 14.  15.  
   ⁸Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?• Róm. 11,25.  26.  Jel. 11,2.  
   ⁹Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők • igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:• Péld. 30,12.  13.  
   ¹⁰Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik • farizeus, és a másik † vámszedő.• Mát. 23,5.  † rész 5,30.  
   ¹¹A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.• Dán. 7,13.  Mát. 24,30.  25,31.  26,64.  Márk 13,26.  14,62.  
   ¹²Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.• vers 31.  
   ¹³A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!• Mát. 24,32.  Márk 13,28.  
   ¹⁴Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, • megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.• Mát. 23,12.  1Pét. 5,5.  rész 14,16.  
   ¹⁵Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; • mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.• Mát. 19,13-15.  Márk 10,13.  
   ¹⁶De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
   ¹⁷Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, • semmiképen nem megy be abba.• Mát. 18,3.  Márk 10,15.  
   ¹⁸És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, • hogy az örökéletet elnyerhessem?• Mát. 19,16-20.  Márk 10,17-31.  
   ¹⁹Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.• Mát. 24,42-44.  
   ²⁰A parancsolatokat tudod: • Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.• 2Móz. 20,12-17.  
   ²¹Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.• Ján. 8,12.  
   ²²Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy • fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.• Mát. 19,20-22.  
   ²³Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.• 2Móz. 12,2-20.  Mát. 26,1.  2.  Márk 14,1.  2.  Ján. 11,55-57.  
   ²⁴És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek • gazdagságuk van!• Márk 10,23-26.  
   ²⁵Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.• Ján. 11,27.  
   ²⁶A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?• Mát. 26,14.  15.  Márk 14,10.  
   ²⁷Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, • lehetséges az Istennél.• Jer. 32,17.  
   ²⁸És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és • követtünk téged!• Mát. 19,27-29.  
   ²⁹Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, •• Márk 10,29.  30.  
   ³⁰A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.• Mát. 26,17-20.  Márk 14,12-17.  
   ³¹És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a • próféták megírtak.• rész 9,22.  22,54.  64.  23,33.  35.  Dán. 9,26.  Ésa. 53,2-12.  
   ³²Mert a pogányok • kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;• rész 23,1.  24,4-6.  
   ³³És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.• 2Móz. 35,2.  
   ³⁴Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.• Mát. 28,1-10.  Márk 16,1-10.  Ján. 20,1-18.  
   ³⁵Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak • ül vala az út mellett koldulván.• Mát. 20,29-34.  Márk 10,46-52.  
   ³⁶És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?• Mát. 26,20-30.  Márk 14,17-26.  Ján. 13,21-26.  
   ³⁷Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
   ³⁸És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!• Márk 16,5.  6.  
   ³⁹A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!• Mát. 17,22.  23.  
   ⁴⁰És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,• Márk 14,25.  
   ⁴¹Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.• 1Kor. 11,24.  25.  
   ⁴²És Jézus monda néki: Láss, a • te hited téged megtartott.• rész 7,50.  8,48.  17,19.  Mát. 9,22.  Márk 5,34.  10,52.  
   ⁴³És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.• Mát. 26,21-23.