A János írása szerint való szent evangyéliom

4 ¹Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és • keresztel, mint János,• rész 3,22.  26.  
²(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)• rész 7,20.  10,20.  
   ³Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.• rész 15,5.  
   ⁴Samárián • kell vala pedig általmennie.• 1Kir. 16,24.  
   ⁵Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a • teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.• 1Móz. 33,19.  48,22.  Józs. 24,32.  
   ⁶Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.• vers 48.  
   ⁷Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!• Márk 16,5.  
   ⁸Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.• rész 12,28.  
   ⁹Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem • barátkoznak a samáriaiakkal.• Luk. 9,52.  53.  
   ¹⁰Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked • élő vizet.• vers 26.  rész 7,37-39.  Ésa. 12,3.  
   ¹¹Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?• rész 2,25.  † rész 13,11.  
   ¹²Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?• vers 44.  
   ¹³Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:• rész 10,31.  
   ¹⁴Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem • szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek † kútfeje lesz ő benne.• rész 6,35.  † rész 7,38.  39.  
   ¹⁵Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!• Márk 16,14.  Luk. 24,36.  1Kor. 15,5.  
   ¹⁶Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!• Mát. 16,16.  Márk 8,29.  Luk. 9,20.  
   ¹⁷Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;• rész 17,18.  
   ¹⁸Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.• rész 8,12.  
   ¹⁹Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta • vagy.• rész 6,14.  Luk. 7,16.  24,19.  
   ²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, • a hol imádkozni kell.• 5Móz. 12,5.  11.  1Kir. 9,3.  2Krón. 7,12.  
   ²¹Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
   ²²Ti azt imádjátok, a mit nem • ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség † a zsidók közül támadt.• 2Kir. 17,29.  † Ésa. 2,3.  Róm. 3,2.  9,4.  
   ²³De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.• Márk 3,21.  
   ²⁴Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
   ²⁵Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.• rész 15,18.  † rész 3,19.  
   ²⁶Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki • veled beszélek.• rész 9,37.  
   ²⁷Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
   ²⁸Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
   ²⁹Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?• rész 11,56.  
   ³⁰Kimenének azért a városból, és hozzá menének.• rész 9,16.  10,19.  
   ³¹Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!• rész 9,22.  12,42.  19,38.  
   ³²Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
   ³³Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
   ³⁴Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát • elvégezzem.• rész 17,4.  Ésa. 61,1-3.  
   ³⁵Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az • aratásra.• Mát. 9,37.  Luk. 10,2.  
   ³⁶És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
   ³⁷Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.• 2Móz. 20,1.  13.  
   ³⁸Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.• rész 8,48.  10,20.  
   ³⁹Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott • nékem, a mit cselekedtem.• vers 29.  
   ⁴⁰A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.• 1Móz. 17,10.  3Móz. 12,3.  
   ⁴¹És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
   ⁴²És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.• 5Móz. 1,17.  
   ⁴³Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
   ⁴⁴Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga • hazájában.• Mát. 13,57.  Márk 6,4.  Luk. 4,24.  
   ⁴⁵Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.• Mát. 13,55.  Márk 6,3.  Luk. 4,22.  
   ⁴⁶Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet • borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.• rész 1,2-11.  
   ⁴⁷Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.• rész 10,15.  Mát. 11,27.  
   ⁴⁸Monda azért néki Jézus: Ha jeleket • és csodákat nem láttok, nem hisztek.• rész 2,18.  1Kor. 1,22.  
   ⁴⁹Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
   ⁵⁰Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.• rész 4,26.  
   ⁵¹A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.• rész 13,33.  
   ⁵²Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;• rész 8,21.  13,33.  
   ⁵³Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.• Luk. 1,3.  
   ⁵⁴Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.• Mát. 28,19.  Márk 16,15.  Luk. 24,49.