A János írása szerint való szent evangyéliom

10 ¹Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.• rész 17,8.  
²A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
   ³Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
   ⁴És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.• vers 27.  
   ⁵Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.• rész 13,10.  
   ⁶Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.• rész 6,64.  
   ⁷Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.• 1Kir. 8,41.  42.  
   ⁸Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.• Mát. 23,8-10.  † 1Kor. 8,6.  
   ⁹Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.• rész 3,35.  13,3.  † rész 5,21.  
   ¹⁰A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.• 1Ján. 5,20.  
   ¹¹Én vagyok a jó • pásztor: a jó pásztor † életét adja a juhokért.• Ésa. 40,11.  Ezék. 34,23.  37,24.  † 1Ján. 3,16.  
   ¹²A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.• Ésa. 53,7.  8.  
   ¹³A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.• Zsolt. 41,10.  
   ¹⁴Én vagyok a jó pásztor; és ismerem • az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,• vers 27.  
   ¹⁵A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az • Atyát; és életemet adom a juhokért.• rész 7,29.  
   ¹⁶Más juhaim • is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.• Ésa. 49,6.  Luk. 2,30-32.  Eféz. 2,12.  13.  
   ¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, • hogy újra felvegyem azt.• Ésa. 53,12.  
   ¹⁸Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.• rész 21,20.  
   ¹⁹Újra hasonlás • lőn a zsidók között e beszédek miatt.• rész 7,12.  9,16.  
   ²⁰És sokan mondják vala közülök: Ördög • van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?• rész 7,20.  8,48.  
   ²¹Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
   ²²Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
   ²³És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.• rész 22,6.  26,12.  13.  
   ²⁴Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!• rész 12,6.  
   ²⁵Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, • a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.• vers 38.  rész 5,36.  
   ²⁶De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:• Zsid. 9,14.  
   ²⁷Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, • és követnek engem:• vers 14.  
   ²⁸És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, • és senki ki nem ragadja † őket az én kezemből.• rész 6,39.  17,12.  18,9.  † Róm. 8,34-39.  
   ²⁹Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.• rész 15,12.  3Móz. 19,18.  Mát. 22,39.  Gal. 6,2.  Jak. 2,8.  1Pét. 1,22.  1Ján. 2,5.  8-10.  3,11.  4,16.  21.  
   ³⁰Én és az Atya • egy vagyunk.• rész 17,11.  
   ³¹Ismét köveket • ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.• rész 8,59.  
   ³²Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
   ³³Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné • teszed magadat.• rész 5,18.  8,38.  10,33.  Mát. 26,65.  Fil. 2,6.  
   ³⁴Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek • vagytok?• Zsolt. 82,6.  
   ³⁵Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),• Gal. 1,15.  16.  † Ésa. 49,6.  Gal. 2,7-9.  •• rész 25,10.  12.  26,1.  †† vers 20.  29.  
   ³⁶Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!• rész 12,26.  17,24.  1Thess. 4,17.  
   ³⁷Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
   ³⁸Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: • hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, † és én ő benne vagyok.• vers 25.  † rész 14,10.  11.  17,21.  22.  
   ³⁹Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.• Gal. 1,17.  
   ⁴⁰És újra elméne túl a Jordánon, arra a • helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.• rész 1,28.  3,23.  
   ⁴¹És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.• Gal. 1,23.  
   ⁴²És sokan hivének ott ő benne.• rész 12,45.