Mózes második könyve a zsidóknak Égyiptomból kijöveteléről

15 ¹Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
²Erősségem • az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.• Zsolt. 118,14.  Ésa. 12,2.  
   ³Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova.
   ⁴A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.
   ⁵Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
   ⁶Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
   ⁷Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót.
   ⁸Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger • szívében.• rész 14,21.  22.  
   ⁹Az ellenség monda: Űzöm, utólérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.
   ¹⁰Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
   ¹¹Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?
   ¹²Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé őket a föld.
   ¹³Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
   ¹⁴Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
   ¹⁵Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
   ¹⁶Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
   ¹⁷Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyűl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
   ¹⁸Az • Úr uralkodik mind örökkön örökké.• Zsolt. 146,10.  
   ¹⁹Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.
   ²⁰Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn • kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.• 4Móz. 26,59.  
   ²¹És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
   ²²Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.
   ²³És eljutának Márába, • de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának.• 4Móz. 33,8.  
   ²⁴És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
   ²⁵Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.
   ²⁶És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.
   ²⁷És jutának • Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.• 4Móz. 33,9.