Mózes ötödik könyve a törvény summája

18 ¹A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és • örökségéből.• rész 14,27.  29.  4Móz. 18,20.  
²Annakokáért ne legyen néki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, a mint megmondotta néki.
   ³És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, a kik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a • lapoczkát, a két állat és a gyomrot.• 2Móz. 29,27.  28.  3Móz. 7,31-34.  
   ⁴A te gabonád, • mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét néki adjad;• 4Móz. 18,12.  
   ⁵Mert őt • választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, ő és az ő fiai minden időben.• 2Móz. 28,1-3.  
   ⁶Mikor pedig eljön a Lévita valamelyikből a te egész Izráelben lévő kapuid közül, a hol ő lakik, és bemegy az ő lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr:
   ⁷Szolgáljon az Úrnak az ő Istenének nevében, mint az ő többi atyjafiai, a Léviták, a kik ott állanak az Úr előtt.
   ⁸Az eledelekben egyenlőképen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott valaki az ő atyai örökségéből.
   ⁹Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj • cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.• rész 12,30.  
   ¹⁰Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a • tűzön, se † jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, •• se varázsló;• 3Móz. 18,21.  † 3Móz. 20,27.  1Sám. 28,7-9.  •• 3Móz. 19,26.  
   ¹¹Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se • halottidéző;• 1Sám. 28,8.  11.  Ésa. 8,19.  
   ¹²Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért • űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.• rész 12,30.  31.  
   ¹³Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
   ¹⁴Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.
   ¹⁵Prófétát • támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!• Ján. 1,46.  Csel. 3,22.  7,37.  
   ¹⁶Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam • többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!• 2Móz. 20,18.  19.  
   ¹⁷Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták • a mit mondtak.• rész 5,28.  29.  
   ¹⁸Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, • olyat mint te, és az én ígéimet † adom annak szájába, és megmond nékik •• mindent, a mit parancsolok néki.• Ján. 1,46.  † Ján. 12,50.  •• Ján. 12,49.  50.  15,22.  17,26.  
   ¹⁹És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én • nevemben szól, én megkeresem azon!• Ján. 12,48-50.  
   ²⁰De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam • néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.• rész 13,5.  Jer. 14,14.  15.  
   ²¹Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?
   ²²Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!