Mózes ötödik könyve a törvény summája

10 ¹Abban az időben • monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jőjj fel hozzám a hegyre, és csinálj † faládát.• 2Móz. 34,1.  † 2Móz. 25,10.  
²És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az előbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.
   ³Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kőtáblát is, az előbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kőtábla kezemben vala.
   ⁴És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tűznek közepéből a • gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.• 2Móz. 19,16-20.  
   ⁵Akkor megfordulék és alájövék a hegyről, és betevém a táblákat a ládába, • a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.• 2Móz. 25,16.  1Kir. 8,9.  
   ⁶Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, • Moszérába. Ott † halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az ő fia lőn pappá helyette.• 4Móz. 33,30.  † 4Móz. 33,38.  
   ⁷Innét indulának Gudgódba, • Gudgódból pedig Jotbatába, bővízű patakok földére.• 4Móz. 33,32.  33.  
   ⁸Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ő • nevében mind e napig.• 4Móz. 6,23-27.  
   ⁹Ezért nem volt • része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.• 4Móz. 18,20.  rész 18,1.  Ezék. 44,28.  
   ¹⁰Én pedig ott állottam a hegyen, mint az előbbi napokban, • negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.• rész 9,18.  19.  
   ¹¹És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, • hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom.• 2Móz. 32,34.  
   ¹²Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd • őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből,• rész 6,5.  
   ¹³Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!
   ¹⁴Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!
   ¹⁵De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvokat: titeket választott ki ő utánok minden nép közül, a mint e mai napon is látszik.
   ¹⁶Metéljétek • azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek † ezután keménynyakúak;• Jer. 4,4.  † 2Móz. 32,7-9.  
   ¹⁷Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, • sem ajándékot el nem fogad.• 2Krón. 19,7.  
   ¹⁸Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.
   ¹⁹Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén.
   ²⁰Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, • ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.• rész 6,13.  Mát. 4,10.  
   ²¹Ő a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.
   ²²A te atyáid • hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!• 1Móz. 46,17.