Mózes ötödik könyve a törvény summája

1 ¹Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között.
²Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, • a Szeir hegyének † menve, Kádes-Barneáig.• 2Móz. 3,1.  2.  † vers 19.  
   ³Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől.
   ⁴Minekutána megverte vala • Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban:• 4Móz. 21,23-35.  
   ⁵A Jordánon túl, a • Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:• 4Móz. 22,1.  
   ⁶Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;
   ⁷Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.
   ⁸Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, • Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak.• 1Móz. 15,18-21.  26,3.  28,13.  
   ⁹És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam • titeket;• vers 12.  2Móz. 18,18.  25.  4Móz. 11,14.  
   ¹⁰Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az • égnek csillagai.• 1Móz. 15,5.  
   ¹¹Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte • is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek!• 2Sám. 24,3.  
   ¹²Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti • pereiteket?• vers 9.  
   ¹³Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem.
   ¹⁴És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt.
   ¹⁵Vevém azért a ti • törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.• 2Móz. 18,25.  4Móz. 11,16.  17.  
   ¹⁶És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben.
   ¹⁷Ne legyetek személyválogatók • az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.• 3Móz. 19,15.  2Krón. 19,6.  8.  
   ¹⁸És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek.
   ¹⁹Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk • Kádes-Barneához.• 4Móz. 13,1.  
   ²⁰És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
   ²¹Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!
   ²²Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk.
   ²³És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden • törzsből egyet-egyet.• 4Móz. 13,2.  3.  
   ²⁴És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és • kikémlelék azt.• 4Móz. 13,23-28.  
   ²⁵És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
   ²⁶De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek • az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.• 4Móz. 14,2.  4.  
   ²⁷És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.
   ²⁸Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és • megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!• 1Móz. 11,4.  rész 9,1.  
   ²⁹Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;
   ³⁰Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, • ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt;• 4Móz. 14,6.  9.  2Móz. 14,14-15.  Józs. 10,14.  
   ³¹És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre.
   ³²Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.
   ³³A ki • előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal.• 2Móz. 13,21.  40,36.  37.  
   ³⁴Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, • mondván:• 4Móz. 14,21-24.  
   ³⁵E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;
   ³⁶Kivéve Kálebet, • a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.• 4Móz. 14,21.  24.  
   ³⁷Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: • Te sem mégy oda be!• 4Móz. 20,8.  11.  12.  
   ³⁸Józsué, a • Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő † osztja el az örökséget Izráelnek.• 4Móz. 13,9.  14,30.  † Józs. 14,1.  
   ³⁹És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy • prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt.• 4Móz. 14,31.  
   ⁴⁰Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.
   ⁴¹És azt felelétek, és azt mondátok nékem: • Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.• 4Móz. 14,40.  
   ⁴²Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok • közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől.• 4Móz. 14,42.  43.  
   ⁴³És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre.
   ⁴⁴De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.
   ⁴⁵És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.
   ⁴⁶És sok időn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.