Dániel próféta könyve

8 ¹Belsazár • király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely először jelent meg nékem.• rész 5,1.  30.  7,1.  
²És láték látomásban; és mikor láték, Susán • várában voltam, a mely Elám † tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék.• Eszt. 1,2.  † Jer. 49,34-39.  
   ³És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék.• Ezék. 16,1.  
   ⁴Látám azt • a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lőn.• vers 20.  rész 11,2.  
   ⁵És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak • tekintélyes szarva vala az ő szemei között.• vers 21.  
   ⁶És méne a kétszarvú koshoz, • a melyet láték állani a folyam előtt; és feléje futa erejének indulatában.• vers 3.  
   ⁷És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és • nem vala a kosnak senkije, a ki őt megmentse annak kezéből.• rész 11,3.  
   ⁸A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, • eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé.• vers 22.  rész 11,4.  
   ⁹És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos • föld felé.• rész 11,16.  41-45.  
   ¹⁰És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá.
   ¹¹És a seregnek • fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye.• vers 25.  rész 11,31.  
   ¹²És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.• Ésa. 1,18.  19.  20.  
   ¹³És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik?• Róm. 9,25.  1Pét. 2,10.  
   ¹⁴És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.• rész 1,3.  † Jer. 3,1.  •• Jer. 3,20.  
   ¹⁵És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.• vers 2.  Jer. 10,12.  
   ¹⁶És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd • meg azzal a látást!• rész 9,21.  
   ¹⁷És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás.• Jer. 31,20.  Ésa. 55,7-9.  Malak. 3,6.  
   ¹⁸És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete • engem és helyemre állíta;• rész 10,10.  
   ¹⁹És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól.• Mik. 6,2.  
   ²⁰Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és • Persiának királya.• rész 5,31.  
   ²¹A szőrös kecskebak • Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, † az az első király.• vers 5.  † rész 11,3.  4.  
   ²²Hogy pedig az • letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével.• rész 11,4.  
   ²³És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értő király.• 1Móz. 25,26.  † 1Móz. 32,24-28.  
   ²⁴És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek • népét.• vers 9.  11.  
   ²⁵És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.• Ámós 4,9.  5,11.  
   ²⁶És az estvéről és • reggelről való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert † sok napra való.• vers 14.  † rész 12,4-9.  Jel. 10,4.  
   ²⁷És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát • végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.• rész 6,2.