Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

Dániel próféta könyve

12 1És abban az időben felkél • Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.• rész 10,13.  
2És sokan azok közül, a kik alusznak • a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.• Ezék. 37,11.  12.  

   3Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.• rész 8,7.  

   4Te pedig, Dániel, zárd be • e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.• vers 9.  rész 8,26.  

   5És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján • innét, a másik túl a folyóvíz partján.• rész 10,4.  

   6És mondá egyik • a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?• rész 10,5.  

   7És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét • az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, † időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.• Jel. 10,5.  6.  † rész 7,25.  

   8Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?• 5Móz. 32,10.  Ésa. 46,3.  4.  

   9És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve • e beszédek a vég idejéig.• vers 4.  

   10Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,• Ezék. 25,13.  29,9.  32,15.  

   11És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi • áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.• rész 11,31.  

   12Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.• vers 2.  Jer. 10,12.  

   13Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.• 1Móz. 19,24.  25.  5Móz. 29,23.