39
1Az • éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.• 1Krón. 16,41.
2Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem • nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.• Jak. 3,2.
3Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.• Zsolt. 18,7. 20-25.
4Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:• Zsolt. 18,50. 51.
5Jelentsd meg Uram az én végemet és • napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.• Zsolt. 90,12.
6Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő • hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.• Zsolt. 144,4.
7Bizony árnyékként • jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra † gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!• 1Kor. 7,31. Zsolt. 49,11. † Luk. 12,20.
8Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.• Zsolt. 22,28.
9Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!• Róm. 2,6-11.
10Megnémultam, • nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.• Jób 39,37.
11Vedd le rólam a te ostorodat; kezed • fenyítéke miatt elenyészem én.• Zsolt. 38,4. 5.
12Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
13Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
14Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!• 4Móz. 10,35.