A Márk írása szerint való szent evangyéliom

14 ¹Két nap mulva pedig húsvét vala • és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.• Mát. 26,1-5.  Luk. 22,1-2.  Ján. 11,55-57.  
²Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.• Malak. 3,1.  4,6.  Mát. 17,11-13.  
   ³Mikor pedig Bethániában • a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére.• Mát. 26,6-13.  Ján. 12,1-8.  
   ⁴Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?• Dán. 8,16.  9,21.  27.  Mát. 18,10.  
   ⁵Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.• 1Tim. 6,6-11.  
   ⁶Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.• Zsolt. 98,2.  3.  Ésa. 52,10.  
   ⁷Mert • a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.• 5Móz. 15,11.  
   ⁸Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.
   ⁹Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.• Mát. 3,10.  
   ¹⁰Akkor Júdás, az Iskariotes, • egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.• Mát. 26,14-16.  Luk. 22,3-6.  
   ¹¹Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.• Jak. 2,15.  16.  1Ján. 3,17.  18.  
   ¹²És a kovásztalan • kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?• Mát. 26,17-19.  Luk. 22,7-13.  
   ¹³Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
   ¹⁴És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?• Jób 39,3.  Zsolt. 147,9.  
   ¹⁵És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.• Mát. 6,27.  
   ¹⁶Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.• Ésa. 7,14.  † Mát. 1,21.  
   ¹⁷Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.• Ésa. 9,6.  7.  Jer. 23,5.  
   ¹⁸És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a • ki velem eszik.• Mát. 26,20-29.  Luk. 22,14-23.  Ján. 13,21-26.  
   ¹⁹Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?• Mát. 6,31-34.  Jak. 1,5-7.  
   ²⁰Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.• Mát. 1,20.  
   ²¹Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.• Mát. 3,16.  17.  
   ²²És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. •• 1Kor. 11,23-25.  
   ²³És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;• Mát. 1,16.  13,55.  
   ²⁴És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.• Mát. 6,21.  
   ²⁵Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.• Eféz. 6,14.  
   ²⁶És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.• Mát. 24,44.  46.  47.  
   ²⁷És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán • mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem † a pásztort, és elszélednek a juhok.• Mát. 26,30-35.  Luk. 22,31-34.  39.  † Zak. 13,7.  
   ²⁸De • feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.• rész 16,7.  
   ²⁹Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.• Mát. 24,43.  
   ³⁰És • monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas † kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.• Mát. 26,34.  Luk. 22,34.  † Ján. 13,38.  
   ³¹Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
   ³²És menének • ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.• Mát. 26,36-46.  Luk. 22,40-46.  Ján. 18,1.  2.  
   ³³És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;• Ruth 4,18-22.  † 1Móz. 38,18.  29.  30.  
   ³⁴És monda nékik: • Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.• Ján. 12,27.  
   ³⁵És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;• Zsolt. 103,11.  
   ³⁶És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; • mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.• rész 10,38.  
   ³⁷Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?• Jak. 4,17.  
   ³⁸Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.• 1Sám. 2,5.  
   ³⁹És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.• Ésa. 41,8-10.  54,5.  Jer. 31,3.  20.  
   ⁴⁰A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.• 1Móz. 12,3.  17,7.  18,18.  
   ⁴¹Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.• Mát. 10,34.  35.  
   ⁴²Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.• 5Móz. 8,3.  
   ⁴³És mindjárt még mikor ő szól vala, • eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.• Mát. 26,47-58.  Luk. 22,47-55.  Ján. 18,2-18.  
   ⁴⁴Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.• 1Móz. 17,12.  
   ⁴⁵És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
   ⁴⁶Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.• 5Móz. 6,13.  
   ⁴⁷De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
   ⁴⁸Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!• Mát. 5,25.  26.  
   ⁴⁹Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.• Zsolt. 91,11.  12.  
   ⁵⁰Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.• 5Móz. 6,16.  
   ⁵¹Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
   ⁵²De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.• Mát. 4,11.  13.  
   ⁵³És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
   ⁵⁴Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.• Zsolt. 132,11.  17.  Jer. 23,6.  
   ⁵⁵A főpapok • pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.• Mát. 26,59-68.  Luk. 22,63-71.  Ján. 18,19-24.  
   ⁵⁶Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
   ⁵⁷És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:• 1Móz. 3,15.  12,3.  22,15-18.  28,14.  Zsid. 6,13.  
   ⁵⁸Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én • lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.• Ján. 2,19.  
   ⁵⁹De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.• Zsid. 2,14.  15.  
   ⁶⁰Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?• 1Pét. 1,15.  
   ⁶¹Ő • pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?• rész 15,5.  Ésa. 53,7.  
   ⁶²Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.• Mát. 3,1-3.  
   ⁶³A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?• Zak. 3,8.  6,12.  Malak. 4,2.  
   ⁶⁴Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan. •• Ján. 19,7.  
   ⁶⁵És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.• rész 3,1-3.  
   ⁶⁶A mint pedig Péter lent • vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;• Mát. 26,69-75.  Luk. 22,56-62.  Ján. 18,17.  25-27.  
   ⁶⁷És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!• Márk 4,30.  
   ⁶⁸Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.• Mát. 13,31.  32.  Márk 4,31.  
   ⁶⁹A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.• Ján. 7,42.  
   ⁷⁰Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.• Mát. 7,29.  
   ⁷¹Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.• Márk 1,23.  24.  
   ⁷²És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki • Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.• vers 30.