A Máté írása szerint való szent evangyéliom

22 ¹És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:• Márk 15,6-15.  Luk. 23,13-25.  Ján. 18,39.  19,1.  
²Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt • szerze.• Luk. 14,16-24.  
   ³És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.• vers 23.  rész 24,45-47.  Luk. 16,10.  
   ⁴Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.• Ján. 11,47.  48.  
   ⁵De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;• vers 21.  
   ⁶A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
   ⁷Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.• 1Móz. 1,27.  
   ⁸Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.• 1Móz. 2,24.  
   ⁹Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, • hívjátok be a menyegzőbe.• rész 13,47.  21.  43.  
   ¹⁰És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.• 5Móz. 21,6.  
   ¹¹Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.• rész 13,12.  Márk 4,25.  Luk. 8,18.  19,26.  
   ¹²És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.• rész 8,12.  
   ¹³Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; • ott lészen sírás és fogcsikorgatás.• rész 8,12.  
   ¹⁴Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.• Róm. 14,10.  
   ¹⁵Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval • ejtsék őt tőrbe.• Márk 12,13-17.  Luk. 20,20-26.  
   ¹⁶És elküldék hozzá tanítványaikat a • Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.• Márk 3,6.  
   ¹⁷Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?• Ésa. 58,7.  
   ¹⁸Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?• Márk 15,21.  Luk. 23,26.  
   ¹⁹Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.• Márk 15,22-32.  Luk. 23,32-43.  Ján. 19,17-27.  
   ²⁰És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?• Zsolt. 69,22.  
   ²¹Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a • császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.• Róm. 13,7.  
   ²²És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.• Péld. 19,17.  Zsid. 2,11.  
   ²³Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, • a kik a feltámadást tagadják, † és megkérdezék őt,• Márk 12,18-27.  Luk. 20,27-40.  † Csel. 23,6.  8.  
   ²⁴Mondván: • Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.• 5Móz. 25,5.  6.  
   ²⁵Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;• Zsolt. 22,8.  
   ²⁶Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.• rész 26,61.  Ján. 2,19.  
   ²⁷Legutoljára pedig az asszony is meghala.
   ²⁸A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.• Ján. 5,29.  
   ²⁹Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.• Zsolt. 22,9.  
   ³⁰Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.• Márk 14,1.  2.  Luk. 22,1-2.  Ján. 11,55-57.  † rész 20,18.  
   ³¹A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:• Márk 15,33-39.  Luk. 23,44-48.  Ján. 19,28-30.  
   ³²Én • vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.• 2Móz. 3,6.  
   ³³És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.• rész 9,31.  Mát. 20,17-19.  Luk. 18,31-34.  
   ³⁴A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;• Zsolt. 69,22.  
   ³⁵És megkérdé • őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:• Márk 12,28-31.  
   ³⁶Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?• Márk 15,37.  Luk. 23,46.  Ján. 19,30.  
   ³⁷Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, • a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.• 5Móz. 6,5.  
   ³⁸Ez az első és nagy parancsolat.
   ³⁹A második pedig hasonlatos ehhez: • Szeresd felebarátodat, mint magadat.• 3Móz. 19,18.  
   ⁴⁰E két parancsolattól függ az egész törvény • és a próféták.• rész 7,12.  Róm. 13,10.  Gal. 5,14.  
   ⁴¹Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,• Márk 15,40.  41.  Luk. 23,49.  Ján. 19,25.  
   ⁴²Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A • Dávidé.• Márk 12,35-37.  Luk. 20,41-44.  
   ⁴³Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:• Ján. 11,57.  † Zak. 11,12.  
   ⁴⁴Monda • az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.• Zsolt. 110,1.  rész 26,64.  
   ⁴⁵Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?• Márk 14,12-16.  Luk. 22,7-13.  † 2Móz. 12,18-20.  
   ⁴⁶És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.• Ésa. 53,9.