17
1Lőn pedig, mikor Dávid az ő házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé én • czédrusfából csinált házban lakom, az Úr † szövetségének ládája pedig kárpitok alatt.• rész 14,1. 15,1. † 2Sám. 7,1. 2.
2Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend.
3Azon éjjel pedig lőn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:
4Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul;
5Mert nem laktam én attól fogva házban, • mióta az Izráel fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba mentem és sátorból sátorba.• 1Kir. 8,16.
6A mely helyeken jártam az Izráel egész népével, szólottam-é vagy egyszer valakinek az Izráel birái közül (a kiknek parancsoltam vala, hogy az én népemet legeltessék), mondván: Miért nem csináltatok nékem czédrusfából házat?
7Most azért ezt mondjad az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak téged a juhok • mellől a pásztorkunyhóból, hogy légy vezére az én népemnek, az Izráelnek,• 1Sám. 16,11-13. Zsolt. 78,70.
8És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is • a te orczád elől elvesztettem, ennekfelette oly hírt szerzettem néked, a minemű hírök van a hatalmasoknak, a kik a földön vannak;• 2Sám. 7,9. 8,1-13.
9Lakóhelyet is adtam az én népemnek, az Izráelnek és elplántálám őt; és lakik az ő • helyén, és ki nem mozdul többé, † s nem fogják az álnokságnak fiai sanyargatni, mint azelőtt.• 1Móz. 17,8. † 2Kir. 21,8-14.
10És attól az időtől fogva, hogy megparancsoltam volt, hogy birák legyenek az én népem, az Izráel felett, minden te ellenségeidet megalázám, és azt is jelentém néked, hogy az • Úr házat épít néked.• vers 11. 14. 2Sám. 7,12. 13.
11És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom te utánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az ő országát megerősítem.
12Ő • épít nékem házat, és megerősítem az ő királyi székét mindörökké.• 1Kir. 6,1-38.
13Én leszek néki • atyja, ő pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat ő tőle el nem veszem, mint a hogy a te előtted † valótól elvettem;• Zsolt. 89,27. † 1Sám. 16,1. 2Sám. 7,13-15. Zsid. 1,5. 6.
14Hanem megerősítem • őt az én házamban és az én országomban mindörökké, és az ő királyiszéke erős lesz mindörökké.• 1Kir. 9,4-7. 11,9-13.
15Mind e beszédek szerint és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
16Beméne azért Dávid király, és leüle az Úr előtt, és monda: Ki vagyok én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet eddig • juttattál?• vers 11-14.
17Sőt még ez is kevés volt előtted, óh Isten! hanem ennekfelette szólál jövendőt is a te szolgád háza felől, és mint magas rangú • embert, úgy tekintettél engemet, Úr Isten!• vers 8. 2Sám. 7,22.
18És mit kérhetne Dávid többet te tőled, a te szolgádnak tisztességére, holott te jól ismered a te szolgádat?
19Óh Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint cselekedéd mind e nagy dolgokat, hogy kijelentéd mindezeket a csudálatos dolgokat,
20(Óh Uram, nincsen • senki hasonló hozzád, és nincsen Isten náladnál több), mind a szerint, a mint füleinkkel hallottuk.• Ésa. 43,10-13.
21És kicsoda olyan, mint a te néped, az Izráel, • egy nemzetség a földön, a melyért elment volna az Isten, hogy megváltaná magának népül; hogy magadnak nagy és rettenetes nevet szerezz, kiűzvén a pogányokat a te néped elől, a melyet Égyiptomból megszabadítál!• 2Sám. 7,23.
22És az Izráel népét • a te népeddé tevéd mindörökké, és te Uram, nékik Istenök lettél.• 5Móz. 4,7. 7,6.
23Most azért Uram, a szó, a melyet szólál a te szolgád felől és az ő háza felől, erősíttessék meg mindörökké, és úgy cselekedjél, a mint szóltál.
24Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek Ura az Izráel Istene, Istene Izráelnek; és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó • előtted.• vers 14.
25Minthogy te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására megjelentetted, hogy néki házat • csinálsz: ezokáért indula meg a te szolgád, hogy könyörgene előtted.• vers 10. 14. 2Sám. 7,27.
26Most azért én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e jó • dolgot a te szolgád felől.• vers 14.
27Most azért tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen állandó mindörökké előtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, legyen azért áldott mindörökké.